A Beyond Front@ projekt az egyik legfontosabb közép-európai kortárs táncprogram volt, amely a régió országait és a táncos közösséget hívta össze. 2008 és 2014 között mintegy harminc magyar és százötven nemzetközi táncosnak biztosított lehetőséget alkotásra, tapasztalatcserére és a szomszédos országok kortárs táncszakmájának megismerésére. A projektet az Európai Bizottság példaértékű sikertörténetnek választotta.

A projektnek Varga Bogi táncművész is részese volt, akit megkértünk, hogy a Pro Progressione 10. születésnapja alkalmából írja le gondolatait az itt szerzett élményekről. Ismerjétek meg Bogit, és nézzétek most velünk az ő szemüvegén keresztül a projektet:

"Lakatos-Varga Boglárka vagyok. Most, a COVID idején elsősorban táncpedagógus. Egyébként szabadúszó táncművész, aki főleg független projektekben dolgozik. Ez elég színes, és lazán körbehatárolt terület: táncoltam kortársaimmal összefogva az utcán, de az Operaház színpadain is vendégeskedtem. A tanulmányaim időszaka inkább klasszikusnak mondható: balettel kezdtem, a Pécsi Művészetiben majd a MTF-en folytattam, ahonnan szerencsém volt eljutni Rotterdamba a Codarts-ba is, ahol egy szemesztert töltöttem. Kortárs táncot rendszerezetten nem is tanultam, mégis efelé tartottam kurzusokkal, workshopokkal és az együttműködésekkel, amelyekbe belecsöppentem.

 A Beyond Front@ projekt, amely próbafolyamata Zágrábban zajlott Vánia Gála vezetésével (2014-ben), már a második alkalom volt, amikor Barnáékkal dolgozhattam. Előtte egy bolgár koreográfus munkájában vehettem részt egy litván, egy dél-koreai, egy magyar és két bolgár táncossal együtt. 

A próbatáncra nem hívtak be, de az elutasító levél nem jutott el hozzám, így odamentem, és végül mégis én lettem az egyetlen magyar táncos a projektben. 

A Vániával együtt töltött hetekben rengeteg időt töltöttünk a stúdióban, a kreáció alatt különböző metódusokat használt, hogy matériát csalogasson elő belőlünk. Ezek egyrészt izgalmasak voltak, máskor pedig nem tudtam mit kezdeni a feladattal, annyira távol állt tőlem annak akár csak megértése is. 

Amikor azonban a darab szerkesztése, az improvizációs anyagokból való visszatanulás következett, elkezdem lubickolni a precíz munkában. Elképesztő pontossággal dolgoztunk ki látszólag esetleges mozdulatsorozatokat, pl. egy hónapig gyakoroltunk egy kb. 6 perces uniszónót, melyet öten táncoltunk, ráadásul zene nélkül. Ez számomra nagyon pozitív élmény volt: hogy lehet ilyen magas minőségben együtt táncolni, és ennek én is része vagyok. Emellett sok be nem gyógyuló égési sebre emlékszem, amelyek a csupasz lábszáron való csúszások miatt csak a premier után gyógyultak be. Rengeteg tisztázópróba, repetíció volt még a háttérben, és a koreográfus határozott szerkesztésbeli döntései, a világos, rá jellemző útvonal, amelyen végigvezetett minket - kreatívan és kritikusan gondolkozva. 

A kollégák itt is különböző országokból érkeztek: volt itt szlovén, spanyol, horvát, szerb, olasz. Sok impulzus ért. Érdekes volt a személyes találkozások alkalmával belelátni a volt jugoszláv területen élő, sokszor vegyes nemzetiségű családok történeteibe. Egyszer szerveztünk egy nemzetközi vacsorát, ahova mindenki a saját gasztronómiájára jellemző étellel készült. Izgalmas, hogy milyen átfedések vannak ebben is a kultúrák közt. Jó volt Zágrábban élni, mert valahogy otthon érzem magam az egykori monarchia területén lévő nagyobb városokban. Zágráb olyan volt nekem, mintha Győrt ráépítenénk Pécs domborzatára. Ez persze csak benyomás volt. 

A darabot Zágrábban mutattuk be, de a program részeként előadtuk a szervező országok mindegyikében, így itthon a Bakelitben, Szlovéniában pedig Muraszombaton a Front@ fesztiválon, de volt egy munkabemutatónk Ausztriában is. 

Rengeteget tanultam ez idő alatt magamról, és a tánc lehetőségeiről is. Fantasztikus kollégákhoz volt szerencsém, akikkel nem volt nehéz megtalálni a közös hangot, és így rivalizálás, vagy a többiek ötleteinek háttérbe szorítása helyett együtt kerestünk megoldásokat, meghallgatva, kipróbálva több lehetőséget. Valahogy a darab elkészítése közbeni diverz próbálkozások sorozatából összeállt egy koherens, organikus ív, amelyen az előadás haladt. 

 A Front@ fesztiválon - a különböző jellegű programokon - sok-sok szakmabelivel adódik lehetőség a találkozásra. Amíg külföldön voltam, az itthoniakkal nem találkoztam, és aztán sokakkal legközelebb Murszkában futottunk össze, ahol rácsodálkoztunk egymásra, és kiderült, mivel is töltötte az elmúlt időszakot a másik. 

Így visszatekintve az elmúlt évekre nekem ez a darab kiemelkedő volt, a művészi értékítéletemet, és azt is befolyásolta, hogyan gondolkodom a kortárstáncról, illetve önmagamról is. Rajtam keresztül talán átörökítődik ebből valami kis gondolatmag a tanítványaimba is. 

A budapesti bemutató után beszélgettem kicsit Ladjánszki Mártával, Valencia James-szel, és Berger Gyulával is. Gyuszival pár hónappal azután kezdtünk el együtt dolgozni, és a munkakapcsolat azóta is tart. Valencia AI am here projektjében pár éve volt szerencsém részt venni, és Mártival is tartjuk a kapcsolatot. 

Érdekesség, hogy a Front@ fesztiválra egy másik projekttel is sikerült eljutni másfél éve, ahol a szervező ismerősként fogadott, mi pedig betekintést nyerhettünk a nemzetközi független alkotók munkáiba."

Bogiék Vania Galaval készített darabjának előzetesét itt tekinthetitek meg.