Milyen lehet csak online játszani a közönségnek? És hogyan lesznek a nézők ennek ellenére a darab aktív résztvevői? Ebbe enged bepillantást a bécsi WUK magazinnak  adott interjúban Gryllus Samu és Brina Stinehelfer a Túszopera (Die Geiseloper) kulisszatitkai kapcsán. (A magyar interjú a német nyelvű cikk alapján készült, amely itt olvasható)

A Túszopera Hatala Csenge 2015-ben megjelent Hírzárlat, A balassagyarmati túszdráma című dokumentumregényén alapul: a könyv egy 1973-ban, Magyarországon történt esetet dolgoz fel. Miért döntöttél úgy, hogy színre viszed ezt a történetet?

Gryllus Samu: A zenés színház az a művészi nyelv, amelyben alkotóként megfogalmazhatom a gondolataimat, különösen olyan témákkal és problémákkal kapcsolatban, amelyeknél egy tudományos cikk megírása vagy egy hangszeres darab kevésnek bizonyulna. A zenés színház, vagy zeneszínház (a különbség kifejtése az SzFE-n készült disszertációmban olvasható)  ugyanis a legszélesebb kifejezési formát jelenti számomra. Ezért is keresem ehhez  folyamatosan a témákat. 2013-ban találtam egy mappát feleségem szüleinek hétvégi házában a könyvespolcon - ebben dr. Samu István neurológus visszaemlékezései voltak. Az orvos 1973-ban Balassagyarmaton dolgozott, ahol akkoriban az ország első túszejtése történt. Dr. Samu István volt a mediátor a 17 és 19 éves elkövetők és a rendőrség között a túszejtő akció első 3 napjában. Mélyen megérintett az az abszurd történet, amelyben – egy olyan diktatúrában, ahol a terror állami monopólium volt – két fiú útlevelet és pénzt követelt azért, hogy nyugatra utazhasson. A történet minden részletében gyermekkorom társadalmának traumatizáltságát fedezhettem fel. Szerettem volna többet foglalkozni vele, és beszélni róla – lehetőleg valamiféle  humor bevonásával, amennyire ez lehetséges – zenei és közösségi szempontból is kötetlen formában.

Brina Stinehelfer: Azzal, hogy elmesélünk eddig el nem mesélt történeteket, sok minden nyugvópontra juthat bennünk és sokat tanulhatunk arról, hogy miként döntsük el, melyik történeteket szeretnénk elmesélni a jelennek és megőrizni a jövő számára. Samu játékos operája csodás eszköz arra, hogy mindezt humorral és abszurditással adja át.

A balassagyarmati túszejtés eredeti helyszíne (forrás: Fortepan)

A beharangozóban úgy említed a Túszoperát, mint „futurisztikus eseményt a múltról a jelen számára.” Miért választottad ezt a leírást?

Gryllus Samu: Számomra ez egy olyan este, amikor kamaraoperát játszunk számítógépek, hangszórók és mikrofonok előtt és azokon keresztül, hangszerek, kameraképek és arckövetés által generált elektronikus hangok kölcsönhatásával. Ez a felállás nekem futurisztikus, mert mindez nekem valójában még nem a művészeti szcéna jelene. Láthatunk számos streamelt eseményt ezekben a furcsa időkben, de amit a Geiseloper megpróbál megvalósítani, az valami más típusú együttlét az online térben. Közben azonban a múltról beszélünk, mert témánk az 1973-as magyarországi túszejtés, az európai történelem egyik lezárt fejezete, abból az időből, amikor a vasfüggöny a véres diktatúrát elválasztotta a szabad világtól. Ugyanakkor ez az előadás a jelennek szól, ahol azért kell világosan látnunk, milyen értékes dolog a szabadság, hogy a jövőnket ne a múltunk irányába vezessük tovább.

BrinaStinehelfer: A darab keretét a jövő adja, a történet a múltból származik, és ezt a jelenért tesszük - hogy perspektívát vigyünk a jelenlegi helyzetbe. Milyen régi struktúrákban élünk, miből akarunk kiszabadulni? Mit jelent a szabadság? Reméljük, hogy nemcsak a történelmet hozzuk közelebb a közönséghez, hanem tükröt tartunk a jelen elé és impulzust adunk a jövő számára.

Az előadásban arra kéritek a közönséget, hogy ők is énekeljenek. Hogyan lehetséges ez?

Gryllus Samu: Csak bátornak kellene lenni. Szinte mindenki tud énekelni, még ha nem is úgy, mint a képzett operaénekesek. Gyakran dolgozom különböző közösségi improvizációkkal, melyekben a közönség is részt vesz. A Túszoperában eredetileg három interakciós szintet akartam használni. Az első szint a közönség passzív részvétele, amikor is egy kamera elemzi, hogy a közönség hogyan helyezkedik el a teremben, milyen színeket visel vagy milyen gyors mozdulatokat végez. A számítógépes program ezt használja hangok és lejegyzett hangjegyek létrehozására, melyeket aztán a hangszeresek szólamaiban jelenik meg. Ezenkívül fontos volt számomra a közönség aktív részvétele is. Eredetileg két formában lehetett bekapcsolódni az énekelésbe: elsősorban kórust alkotva. Így a  teremben mindenki kiválasztott sorokat vagy bizonyos zenei motívumokat és dallamokat énekel együtt a színpadi énekesekkel, vagy önállóan értelmezi a szöveget. Az interakció harmadik szintjén pedig a közönségből néhányan eljátszhatnak egy szerepet az operában. Ehhez megkapják a konkrét szöveget, és ha szükséges, a karmester, azaz az én intuitív irányításomat. A Túszopera online változatában ezek a lehetőségek kissé korlátozottak. Az időbeli szinkronitás csak bizonyos technikai specifikációkkal valósulhat meg az interneten, és ezt nem várhatjuk el az opera összes nézőjétől. Leegyszerűsítve: a képernyőn elhelyezkedő közönség időnkét akkordokat rajzol ki egy program számára, ezen kívül pedig karmesterként  kézjeleket adok a képernyő egy kis ablakában azoknak, akik otthon, saját laptop-mikrofonjukon keresztül kórusban szeretnék hangosan előadni a képernyőn megjelenő szöveget, vagy az adott instrukciót követni. Mindezek ellenére a digitális térben is kínálunk olyan helyeket, ahol mindenki „csak” nézhet és hallgathat. Nem akarunk senkit kényszeríteni, úgy, mint 1973-ban ...

Brina Stinehelfer: Csak bátran! És nagy örömmel!

Mit jelent számodra, hogy a Túszoperát jelenleg csak a digitális térben láthatja a közönség?

 Samu Gryllus: Hatalmas kihívás. Ugyanakkor egy kiváló új, még nyitott játszóteret fedeztünk fel. Határtalanok a lehetőségek, amiből gyorsan és leginkább vakon választottuk  ki most a legmegfelelőbbnek látszókat. Az ismeretlent megzabolázni persze hatalmas élmény is. Meg persze elképesztő mennyiségű kábel és képernyő mindez. Ugyanakkor ez az egész folyamat csak még jobban felkelti a vágyat mindenkiben,  hogy egy térben lehessünk, ahol együtt és egyszerre hozzunk létre valamit és közösen élvezzük a köröttünk lévő levegő rezonanciáit, a közös rezgéseket, a hangokat.

Brina Stinehelfer: Mindig izgalmas új eszközökkel dolgozni – úttörők vagyunk, hiszen ez azt jelenti, hogy számos izgalmas dolgot fedezhetünk fel, de mivel nincs sok útmutatás bizonyosan szembesülni fogunk kihívásokkal is, amire kreatív megoldásokat kell találnunk. Játék közben tanuljuk meg, miként hívhatunk életre valamit a digitális térben, maga tér – annak lehetőségei és korlátai – mutatja meg számunkra a darabot magát.

----------

Alig több, mint két héttel a bécsi bemutató után a magyar közönség is megismerheti aTúszoperát: a darab május 29-én 19:30-tól nézhető meg ONLINE, a szegedi MASZK Egyesület Tavaszi Kollekció 2021 elnevezésű programsorozatának egyik eseményeként. 

A részletek itt olvashatók:https://fb.me/e/1j2iVfIF8

Jegyvásárlás: https://tixa.hu/Gryllus-Samu-Brina-Stinehelfer-Tuszopera